Kleisz Teréz

Kleisz Teréz 1954. november 1-jén született Pécsett. Általános iskolai tanulmányait a 39-es dandár úti Általános Iskolában végezte, majd a Nagy Lajos Gimnázium Angol Tagozatára nyert felvételt. Az idegennyelvek iránti szeretete már tizenévesen megmutatkozott, így kézenfekvő volt számára, hogy gimnáziumi tanulmányait követően a pécsi Tanárképző Főiskola Magyar-angol tanári szakjára jelentkezzen, első diplomáját itt szerezte 1977-ben. 1978-ban jelentkezett a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem népművelés posztgraduális szakára, majd ezt követően 1987-ben szociológia posztgraduális diplomát szerzett. Doktori fokozatát „summa cum laude” minősítéssel 2006-ban, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Doktori Iskolájának Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Programjában szerezte. Disszertációjának címe: A népművelés és a szociális munka szakmásodása angolszász és magyar metszetekben.

Első diplomájának megszerzését követően Szentlőrincen kezdett el dolgozni, ahol a Körzeti Művelődési Ház igazgatójaként tevékenykedett egészen 1980-ig. A közművelődés iránti szeretetét és szakmai alázatát mutatja, hogy 1980-1983 között a Baranya Megyei Művelődési Központban az ún. nem művészeti közösségi területek (pl. ifjúsági klubok, játszóházak, honismeret, etnikai alapú kulturális szerveződések, időskorúak művelődése stb.) szakmai referenseként, képzések, továbbképzések szervezőjeként dolgozott részben egyetemi elfoglaltságai mellett, hiszen tudományos-oktatói munkáját 1982 szeptemberében kezdte a pécsi egyetemen, ahol 2019-es nyugdíjba vonulásáig aktívan tevékenykedett. Egyetemi docens, a Kultúratudományi Intézet Kultúraelméleti és -szociológiai Tanszék vezetője volt 2005-2015 között.

Kutatásszervezőként és kutatóként is kiemelkedő teljesítményt nyújtott aktív évei alatt: kezdetben kutatói közreműködéssel, de nagyobb, országos kutatási projektekben vett részt, majd önálló kutatási területeket is talált, nyelvtudása révén a nemzetközi kutatásokhoz is kapcsolódni tudott, a nemzetközi kutatások kiemelkedő személyiségévé vált. Nagyszerű angol nyelvtudása révén rendszeresen oktatott külföldön is (Izrael, Svédország, Nagy-Britannia, USA, Franciaország, Németország, Spanyolország).

Számos szakmai konferencián vett részt: magyarországi konferenciák mellett egyéb európai országokban szervezett nemzetközi szimpóziumokon, szemináriumokon, konferenciákon tartott előadást, ezzel a magyar kultúra és tudomány jó színvonalú reprezentálását nyújtotta. Mindezek mellett gazdag publikációs jegyzéket is magáénak tud, amelyben számos magyar és angol nyelven írt, külföldön és itthon megjelent szakirodalom, tanulmány sorakozik.

Mindezek eredményeképpen 2019-es nyugdíjazását követően a Pécsi Tudományegyetem vezetése címzetes egyetemi tanári címet adományozott részére, amelyet tartósan kiemelkedő oktatói és oktatásszervezői, kutatói, kutatásszervezői, oktatási egység vezetői és közéleti munkájának elismeréseként kapott. Mindemellett rektori dicséretek, Arany-Katedra-díj, „Az év legnépszerűbb oktatója” egyetemi elismerések bizonyítják kiváló szakmai habitusát.

2020-ban a Durkó Mátyás Emlékérem díjazottja, amelyet a művelődés és a felnőttkori tanulás szervezésével foglalkozó képzések és szakmák fejlődését, fejlesztését elősegítő munkájának elismeréséül adományozott számára a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Művelődéstudományi és Humán Tanulmányok Tanszéke, a Magyar Tudományos Akadémia Andragógia Albizottsága és a Nemzeti Művelődési Intézet.