Horváth Margit

Horváth Margit Szombathelyen született 1930. május 31-én. Alapfokú tanulmányait a Szent Imre herceg utcai Elemi Iskolában és az Állami Polgári Leányiskolában végezte, majd a Felsőkereskedelmi Leányiskolában folytatta tanulmányait középfokon. Pályafutása során 2 egyetemi végzettséget is szerzett, Pécsett a Pedagógiai Főiskolán biológia-földrajz szakos tanárként végzett, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán pedagógiát és pszichológiát hallgatott.

Tanári hivatását a Pécsi Pedagógiai Főiskola Pszichológia Tanszékén kezdte tanársegédként, majd Kőszegen és Szombathelyen oktatott. Tagja volt annak a tanári karnak is, mely 50 évvel ezelőtt megalapozta Szombathelyen a tanító, majd a tanárképzést. Az intézményben 1962-ben, az országban elsőként indították be a népművelés-könyvtár szakos képzést. Több mint 30 éven keresztül volt a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanára és főigazgató helyettese. Jelenleg nyugalmazott főiskolai tanárként tölti aktív nyugdíjas éveit.

Elévülhetetlen érdemei vannak a népművelő-tanárképzés megszervezésében, tananyagainak kidolgozásában. Kérdőíveket szerkesztett, figyelemmel kísérte a tanítványok szakmai sikereit, kudarcát. Elemzett, kutatott, tanulmányt készített, összegzett, egy új értelmiségi hivatás szakmai és társadalmi elismertetése érdekében. A magyar felnőttképzés, andragógia szakavatott egyéniségévé vált. Szoros együttműködést alakított ki a népművelő képzés egyetemi bázisaival. A város közművelődésében aktív szerepet vállalt, különféle szakterületeken erősítette a közművelődés szakmai presztízsét. A Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület tagjaként megyeszerte tartott pedagógiai és pszichológiai előadásokat. Tagságai között kiemelkedő még, hogy az MTA Andragógiai Albizottságának és a TIT Országos Etikai Bizottságának tagja, továbbá a Vasi Szemle és a Népművelés c. folyóirat szerkesztői bizottsági tagja is volt. Számos tanulmánya jelent meg országszerte szakmai kiadványokban és könyvekben, továbbá szerkesztői tevékenységgel is hozzájárult a szakma tudásbázisának bővítéséhez. Publikációinak, önálló tanulmányainak száma eléri a hetvenet.

Eddigi kitüntetései: az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, Munka Érdemrend Ezüst és Arany fokozatai, Novák József-díj, Szombathely Kultúrájáért Életmű-díj.

2014-ben a Durkó Mátyás Emlékérem díjazottja. Közös kötete Durkó Mátyással és Maróti Andorral az 1981-es „A közművelődési szakemberképzés tartalmi továbbfejlesztése” című munka, amelyet a szakemberképzés továbbfejlesztéséről készítettek. Pozitív viszonyulását Mátyáshoz jól mutatja „Durkó Mátyás műhelyében” című cikke is, amelyet 1990-ben írt és jelentetett meg, és a 2012. évi Durkó Konferencia tanulmányait tartalmazó „Tanulás és művelődés” tanulmánykötetben a szerkesztők újra közzéadták.